Nagyon sokáig tartott , amíg rájöttem ,nekem csak az eleje sikerül ,mindig és mindennek , és ez kísér egész életem során , az iskolában , az életben , a kezdetek , mindennek a kezdete jól sikerült , aztán el _ bandiztam , értsd úgy ahogy mondom , hogy miért -nem tudom még ma sem.

   Ha rajzoltam a rajz órán , ragyogó lett , ám már a festés pocsék volt , nem volt türelmem ? Nem tudom , ha randiztam először nagyon szép volt , aztán azt is elrontottam , sikerült ,férjhez mentem , azt is elrontottam , gyermeket neveltem , akaratlanul is sikertelen voltam , legalábbis én így látom .

   Lehet hogy csak erős az önkritikám ? Netalán habajka , azaz meggondolatlan vagyok ,mikor blogolni kezdtem , még magam is sokszor sírtam egy-egy írásomon, aztán azt is sikeresen ebek harmincadjára juttattam. Egyszóval félek már saját magamtól , és közben irigykedve _netalán fájdalmasan olvasom nézem , mások mennyire kitartóak , szorgalmasak.

   Még ma is elrettenve gondolok arra , egyszer olyan oldalra tévedtem , ahol különféle fantáziálások folytak , nosza , vágyván arra hogy netalán majd barátokat szerzek , talán engem is elfogadnak , olvasnak , kitaláltam dolgokat , a csoda sem gondolta , netalán rám ismernek , szó szerint ,kevertem , kavartam , női bandi voltam , és bizony pácban is maradtam , hiszen nem volt oda írva , ez a "mű " fantáziám szülötte.

   Mint kutya , sebeimet nyalogatva , vagy mint vesztes sereg , elvonultam , csapot_ papot hátra hagyva , eliszkoltam. De szívem vissza húzott ,tudom , soha de soha nem fog nékem ez össze jönni , mármint őszinte barátokra lelni ,és jól és szépen írni , mégis..mégis kell nékem ez a hely.